| Mg a hatvanas vek vgn trtnt, amikor a Rmai partra jrtam
"udvarolni", hogy egy hideg, tli estn felszllt egy hatalmas termet,
szakllas, fllb ember a 34-es buszra. Tlem nem messze tallt magnak
lhelyet, majd hna al tette a mankjt s elhelyezkedett. Ztygtt a majdnem
res busz a Szentendrei ton, pedig bartsgos arccal nzeldtt krbe-krbe
s kifel a jgvirgos ablakon. Valami megmagyarzhatatlan melegsg radt ebbl
az emberbl s egszen furcsa rzsem volt vele kapcsolatban: gy reztem,
mintha rgen ismernm. Pedig sohasem lttam. Kt-hrom vvel ksbb indultak a
dunai Syrius-hajk, ahov n is eljrtam s egy este ismt meglttam a
manks-embert. A hajkorltnak tmaszkodva figyelte a zent, vagy beszlgetett
az emberekkel. A Syrius eljtszott kt dalt s Orszczky a mikrofonhoz
lpett.."Hlgyeim s Uraim ! Most Bill fog nekelni nknek egy bluest !" - s a
fllb ember belpett a sznpadra. A Hey Joe-t nyomtk, nem is akrhogy. De a
bevezet taktusok utn valami lerhatatlan kvetkezett. Bill elkezdett nekelni.
gy reztem, hogy minden porcikjban maga Joe, aki fltkenysgbl leltte
asszonyt s most Mexikba indul, hogy elkerlje a ktelet. Csak lltam az
oszlopba kapaszkodva s figyeltem ezt az embert, aki lerhatatlanul egyni
hangjval vgigbmblte ezt a bluest. Kinyitotta a torkt s kiengedte magbl
azt, amit szavakkal nem lehet lerni, amitl a zene a zene, vagy blues a blues.
s nem volt semmi klnbsg kzte s a buszon ltott ember kztt. Ez volt az
els alkalom, amikor Billt nekelni lttam. gy reztem brmit el tud nekelni.
Rszletek Fldes Lszl, Hobo Sapiens cm knyvbl |
AJÁNLOM AZ OLDALT
